Már egy ideje szemeztem a Gútai Vízkereszt Maratonnal, de sajnos az elmúlt két évben nem adatott meg, hogy elmenjek rá. Mivel a szeszfőzdénkben a féléves nagy elszámolás (milyen jó filmcím lenne) általában január első munkanapján, vagy ahhoz nagyon közel van, így ez ütközött az előkészületekkel. Tavaly (2016-ban) ráadásul beteg is voltam mellé, szóval végképp nem jött össze. Viszont idén 2-án letudtuk a fináncokat, 7-én meg felkeltem reggel fél hatkor, hogy végre valahára megnézzem, mennyire is lapos ez a maraton.
maraton
BSZM 2016 – Balaton Szupermaraton
BSZM 2016: 1 verseny, 2 pár futócipő, 3 megye, 4 nap, 195,5 km
Októberben neveztem be a 9. Spuri Balaton Szupermaratonra, de akkor még senkinek sem mertem elmondani. Kicsit később, szépen lassan adtam futótársaim, barátaim és családom tudtára, hogy mire vállalkoztam. A válaszok nem voltak meglepőek, a futótársak drukkoltak, családom lehülyézett, kaptam hideget-meleget. Aztán persze letisztult mindenkinek, hogy én ezt tényleg akarom, barátnőmmel is megbeszéltem a dolgot (vele futóklubban találkoztam, szóval elég megértő volt). Karácsony után el is jött a felkészülés első hete, december végétől szinte folyamatosan heti 75-90 km-ket futottam, néha persze kicsit több, néha kevesebb.
(Motivációmról egy rövid szösszenet, hogy egyáltalán mi vett rá. Spoilergyanús!)
BSZM felkészülés
Három betű: B. SZ. M. A válaszom, hogy miért futok közel 100 km-t minden héten.
Egy nem várt egyéni csúcs
Januárban megfogadtam, hogy többet fogok futni, mint tavaly. Ez az elején jól is indult, rögtön két félmaratonnal, de sajnos betegség és munka miatt ki kellett hagynom jó pár futást. Heti 2-4 alkalom volt az átlag, bár március elején kicsit hézagosabb lett a naptár egy sérülés miatt. Igaz, hogy a Marseille Maratont egyéni csúccsal (3:41) futottam le szenvedések nélkül, de előtte két héttel még menni is alig tudtam. Miután hazajöttem, várt az Öböl félmaraton 5 nappal a nagy futás után. Időcélt nem tűztem ki magamnak, de persze a lábamnak nem esett jól. Befejeztem, mert elhatároztam, hogy megcsinálom a Félmaraton Mániát bármi áron is. Erről még később…
Futó születik…
Mindig is szerettem futni. Almádiban is, amikor gimibe jártam, minden tesióra előtt futottunk pár kört. Pár száz méter. Kollégista voltam akkor, hétközben az egyik szünetben bejött a tesitanárom a terembe, ahol óránk lett volna, és annyit mondott:
– Gergő, délután kettőkor indul a busz, 1500-on futsz.
Mire én:
– Csak?
– Hát, a 4×400 váltó sincs meg, de ezt majd megbeszéljük.