Vannak küzdelmek, amiket maga választ az ember, és vannak, amikkel szembe kell nézni. Én a Balaton Szupermaratont választottam, meg akartam méretni magam egy fantasztikus versenyen, ahol a testi-lelki kitartás mellett még reális esélyem van a célba érkezésre.
BSZM 2016 finisher
Még nagyon kicsi voltam, amikor szüleim elváltak, de szerencsére intelligens módon intézték ezt el, engem, az (akkor) egyetlen gyereket szem előtt tartva. Édesapámmal maradtam, de mindvégig folyamatos kapcsolatom volt édesanyámmal is. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy csonka család helyett nekem gyakorlatilag két teljes családom van.
Külföldön éltem, amikor 2012-ben édesanyámnál mellrákot diagnosztizáltak. Kemoterápia után sugárkezelésre járt, a távolból csak az akkor már 16 éves féltesómat, „Hugi”-t tudtam valamennyire támogatni – ez elég nehéz volt, hiszen adott egy lázadó korszakban lévő csaj, aki évente kétszer látja a tesóját, „Bátyukát”, és egy folyamatosan távol lévő, utazó életet élő családtag, aki nem tud ott lenni egy ölelésre sem. Édesanyám élniakarása és szuper hozzáállása, a mai tudomány és sok minden más is kellett ahhoz, hogy most már elmondhassa magáról, hogy sikeresen meggyógyult.
2015 nyarán aztán jött egy másik rossz hír, petefészek rákot diagnosztizáltak „Mice”-nél, nevelőanyukámnál. Műtétek és kemoterápia után, fantasztikus elszántsággal és élniakarással küzdött ő is sikeresen, hiszen már ő is meggyógyult! Édesanyám és Mice, mindketten Györgyik, segítették egymást ezekben a nehéz időkben és egyikük sem szereti, ha sajnálják őket!
A Balaton Szupermaraton befutója március 20-án volt, Mice szülinapján. Mivel ő imád drukkolni, én meg imádok futni, gondoltam jó lenne, ha összekötnénk ezt a kettőt, és ott lehetne a befutónál, amikor én négy nap alatt lefutok közel 200 kilométert – a végét egy tortával a kezemben. A verseny során sokszor fájt, ilyenkor mindig az adott erőt, hogy én ezt a küzdelmet választottam, nekik pedig nem volt választásuk. Ők helyt álltak, akkor bizony nekem is muszáj. Hosszú emelkedőkön, parti sétányokon, bicikliutakon ez járt a fejemben, a feladásról szó sem lehetett, még akkor sem, amikor a harmadik napon a bokaszalagomnak nem tetszett a futás, vagy amikor a negyedik napon 4 óra alvás után kellett hajnalban kelni, hogy félholtan futhassak még közel 50 km-t. Mivel pont Keszthely mellett pihentek egy hetet Apuval, az első nap kivételével minden nap kijöttek szurkolni, kék parókával (családi sztori a kék villám) és kereplőkkel, mindenkinek drukkoltak és kiabáltak, nekem pedig hozták az olivabogyót és sajtot kis zacskókban. Nagyon sokat jelentett, hogy ott voltak, nagyon jól esett, ahogy futótársakat hallottam róluk beszélni, és büszke voltam, hogy a családom így (is) támogat ebben a sportban, ezen a rendkívüli rendezvényen. Négy kőkemény nap után aztán végre befutottam, elérzékenyülve vettem át a tortát az előre megbeszélt terv szerint édesanyáméktól és hirtelen ötlettől vezérelve nemcsak odaadtam Micének, hanem be is rángattam magammal a célba. Szuper érzés volt, utólag is bocsánat a szervezőktől! Az éremátvétel után még maradtunk a cél mögött, nagyon sok futó jött oda hozzájuk megköszönni a szurkolást, rengeteg puszit és pacsit kaptak. Az ő megfogalmazásuk szerint a futókból áradó őszinte szeretet az, amiért megéri kiállni az út szélére kiabálni!
A komoly, célirányos fizikai felkészülés mellett nekem ez a személyes történet adott erőt és lelki támogatást a befejezésre!
There are struggles in life that you choose, and there are struggles that you have to face, no matter what. I chose the Balaton Supermarathon to face my own struggles along the way a running competition that I have a reasonable chance to finish.
When I was a little boy, my Dad and Mom divorced, but they kept their only child in focus in a very intelligent way. Rather than growing up in a broken family staying with my Dad, I can now proudly say I have to full families!
I was living abroad when my mother was diagnosed with breast cancer. All I could do was to support my 16 year old half-sister through the internet and hope for good results on my Mom’s medical tests. Her will to live and great attitude, chemotherapy and radiation therapy all together brought great results: she is now cancer-free!
In 2015, another bad news was broken to me. My Stepmother was diagnosed with ovarian cancer. After surgeries and chemotherapy, support from my Mom and showing superb willpower to live and never ever giving up on herself, she is now cancer-free too! They are both called „Györgyi” and they both hate when people are feeling sorry for them!
The finish of the race was on March 20, my Stepmom’s birthday. She enjoys standing on the side and supporting all the runners, I enjoy running, so I asked them to come along and help me with pre-packed olive+cheese. The Balaton Supermarathon is a four-day race, going counter-clockwise around Lake Balaton, with all stages over a marathon distance. My Dad and Stepmom wore blue wigs (it’s a family story about the Blue Lightning) and made a lot of noise helping all the runners every 5-8 kms. Four days later, arriving to the final finish my Mom organized a birthday cake for my Stepmom that was given to me a few meters ahead of the finish. It was a very moving finish for me, crossing the finishline with my Stepmom in tow with her cake! Thankfully the organizers knew my story, so they allowed us through together. As we stayed near the finish, loads of runners came up to my blue-wigged family for kisses and high fives and to say thank you for the support. I was extremely proud, not only for finishing, but also to have such a great family!
Besides the physical training, this personal story gave me strength when I needed it the most to finish.